Azzal kezdeném a bejegyzést, hogy aki kitalálta, hogy nekünk, hárman lenne a legjobb, egymásnak teremtett minket, az nagyon ismerte az ízlésünket :) Minden írásomban túl fűtött érzelmekkel csodálom Pannit, dícsérem, és miden mondatom végén megtalálható, az "eszméletlenaranyosfantasztikusgyönyörűelaléloktőlecsodálatosimádnivalónagyonügyestündériéskedves"
jelző... (és nem túlzok...)
Immáron 10 hónapja boldogítja, színesíti, redezi életünket...
Fejlődés: "Hol a Mama szeme, orra, szája?" -kérdésre rámutat (vagy éppen megböki:)) a helyes területet, de ezt a játékain, képeskönyvek szereplőin is bemutatja. Alvással sincs már gond (de másfél, du kettő, este fél nyolckor fekszik, ez a zárójel off nekem..) (ezt is megéltük, bár a végén már egészen megszoktam, az éjszakázást :) ). Állandóan menni akar (sokszor 10 lépést tesz, utána leül, ha elfárad, kis kezét felnyújtja, hogy kísérjem, segítsem), szinte mindent megért, ha azt mondom valamire, hogy "nem szabad", pár próbálkozás után abba hagyja, duma Franci, cuppog, ha puszit kérünk tőle, szeret hintázni, homokozni és imádja a gyerekeket. Reggelente bemutatja, tudományát, "dugd ki a nyelved.." "mit csinálunk a hapci virággal" stb... a kedvenc még mindig ahogy tekereg közöttünk...
