Apát szeptember elején Törökországba szólította a munka. Gondoltam meglepem és a 3 éves Kislányunkat megtanítom egyedül elaludni. Sokszor beszéltük, hogy házasság ölő, a 2 órás altatási rítus, de változtatni nem tudtunk. 4 napom volt rá, most, vagy soha!
Hétfőn tervet készítettem: 1 mese, 1 altató és indul a Pom-Pom hangoskönyv, bele-bele kérdezek, hogy ki is az a "Benzinszívó Szúnyog" és Barátai, figyeljen csak a mesére, végül hagyom egyedül elaludni.Aha, persze, mindent végig csináltam, de amint kijöttem a szobából, velem tartott, visított, állandóan kirohangált, "valami baj történt", "valaki megharapta az ujjam", Ő is üvöltött. én is üvöltöttem, "kérjél bocsánatot a Barátodtól, a legjobb barátok, nem csinálnak ilyet egymással"-és igaz, hibáztam, nem tudtam higgadt maradni, végül fél 12-kor aludt el, egyedül. Eljött a reggel, amikor Panni csillogó szemmel mesélte, hogy Ő bizony egyedül aludt el, én is biztosítottam arról, hogy nálam büszkébb nincs a világon, elhittem, hogy képes rá, ez által egyre könnyebben vettük az akadályokat, rövidült az elalvás ideje, kevesebb lett a "Mama gyeeeeeeeeeeereeeeeeee" és csütörtöktől már sínen volt a dolog, boldogan mutattuk Apának a frissen szerzett tudományt.
ez egy zöld hóember
(Emil csak viccel :))) )
Míg Szilárd Madeirán pihent a Szülőkkel, addig mi befogadtuk Kucit, aki egy tengerimalacka. Panni napi háromszor etette, itatta, játszott vele. Jó próba és móka volt.
Hónapok óta beszéljük a kívánság listát Pannival, első helyen egy rózsaszín, hello kittys bicikli állt. Mivel Apu, ma, a jeles napon csak későn érkezik haza,tegnap elő ünnepeltünk parfé tortával, ajándékkal. Aztán lementünk és bicikliztünk kifulladásig, a programnak, csak az eső vetett véget. Még egyeztetni kell a "nagy" szülinapozást, ígérem mindenkit időben értesítünk :)
