alakul

:)))

a zseni átlát a káoszon

Szorulás és láz egyenlő kúp egyenlő Panni para

A fent említett kellemetlenségekből adódóan kialakult egy szorongás Panniban. Éjszakai ébredésnél kiabál, hogy "ne adj kúpot", pelusozásnál, vagy bármikor, amikor vízszintesbe kerül: "ne adj kúúúúpot, légyszi ne adj kúpot nekeeeeem"
Ez annnnyira rossz érzés nekem, mert amióta a pelusról épp leszokóban vagyunk, 3 naponta kakil.... Amikor először hallottam erről a jelenségről (Védőnőtől), pont azt gondoltam, mint az első szoptatási tanácsadásnál: nálunk, nem lesz prbléma...
aha

2,5 éves

beszélgetés a cicussal:
-elaltatlak, gyere kis cicám, de csukd be szemed, mert kimegyek... Mérges leszek, ha nem alszol cica!

éjszakai ébredés:
-megtaláltam, Anya megtaláltam egyedül a cumim, huuu ez nem semmi, ügyes vagyok!

-de de de ne legyél mérges, mert megőőőőrülök, Apa ne menjél dolgozni, mert fontos, hogy itt maradj, nem kell dolgozni Apppa

Mikulás party 2010

Amikor még csak vártuk:

és végre megérkezett:

Mi a cél?

Amikor összeveszik a megfelelési kényszerem/sokkal szebben fogalmazva: vágyam, az energia szintemmel és mindekor hatványozódnak a feladatok, akkor van az, hogy az utolsó esélyem a kanapén másnaposan alszik egész nap és amikor arra kérem, vigyázzon az Ő édes, kicsi Pannikájára, bekapcsolja a tévét, gyereket leülteti és rákezd a horkolásra, közben úgy tűz a nap, hogy csillog a képernyő, akkor van az, hogy a fejemben és a kezemben rendet teszek. Megállok és megkérdezem magamtól:
-Mi a cél?
-Az, hogy a Mikulás buli jól sikerüljön, a gyerekek örüljenek, de ha Panni délelőtt nem fárad el, nincs levegőn nyűgös lesz, nehezen fog ebéd után elaludni és az egész délután úszik és hisztis, morcos kislány fogja várni a Mikulást, aki nem hogy énekelni nem fog a Mikinek, még bele is rúg egy nagyot.

Ezek után a kezemben lévő szárítóról levett ruha kupacot, bedobtam a szobába és elhatároztam, elővesszük a szánkót és hajráááááááá... A pillanatnak élve nem érdekelt, hogy hiányzik a téli lakás díszítés, italok a kocsiban, asztal nincs megterítve és a következő kérdésem az volt
-És akkor "mivan"?

Hogy mi volt, arról szóljon a következő bejegyzés...

Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom...

Végre vége a takony lógatásnak, köhögésnek, mára a sikítás olyan decibellel tört fel Kislányom "arany torkából", amire a madarak is összecsinálták magukat és elhúztak délnek :) Bercus és Panni kezéből már csak az ostor hiányzott, cukin ültek egymás mögött és próbáltak rávenni minket a gyorsabb haladásra. Szívás, hogy akkor vagyunk betegek, amikor gyönyörű idő van, vagy leesik az első hó. Ami pozitív: szombaton, amikor már unja a többi gyerek az 1 hetes szánkózást a punnyadt havon, mi úgy élveztük a lankás József-hegyi kilátó domboldalát, mintha Madonna Di Campilion suhannánk (bár nekem jobban tetszik az itthoni kilátás).