Első hetünk...

Panni:
Panni babánk egy igazi kis csajszi. Éles nőies hangja van, amit nagyon szeret használni, álmában grimaszol, hatalmasakat cuppog, és Isteni az illata! Nagyon feszes kis bőröcskéje van, amit meg lehet dögönyözni, és a pusziktól sem kopik el! Egyre jobban gömbölyödik, simulnak a ráncai. Tündéri lábujjai vannak: a cigánypecsenye tetejére helyezett sült szalonnához tudnám leginkább hasonlítani. Imádjuk!




Repül az idő:
Már 11 napos! Az első közösen eltöltött hét nagyon gyorsan eltelt. Hazajöttünk a kórházból, az első napokban a Nagyik kiokosítottak minket: mit adjunk rá, hogyan fürdessük, mit csináljunk, ha vége láthatatlan sír... Zsolti nagyon jól vette az akadályokat. Nem izgult, kérdéseinket felírtuk egy füzetbe, amit, ha jön a Védőnő megválaszol, szopi naplót vezetünk, ami szerencsére egyre nagyobb számokat mutat. Az első 4 órás Panni sírásnál én sem bírtam tovább, nálam is eltört a mécses. Azt hittem megszakad a szívem, és nem hittem el, hogy olyan béna vagyok, hogy nem tudom megnyugtatni az én Csöppöm. A mamák, már csak aggódnak: ha nincs tej, miért nincs, biztos éhes, azért sír, ha már van, és zöldes a kakija, akkor biztos túl etettem...



Szuper nagyik:
Nem csak az én Kislányomnak van szüksége 24 órás ügyeletre, hanem nekem is. Hála égnek, hatalmas megnyugvást kaptam a két Nagyszülőtől és Dóritól. Ők azok, akik segítenek, megnyugtatnak és elmagyarázzák, hogy van egy csodálatos, érett, gyönyörű egészséges kislányom és nem kell, hogy egy idegbeteg mamija legyen. Kemény munka az anyaság és anyósság :) Ezt most arra értem, hogy minden elismerésem nekik, mert nem csak, hogy "szuper nagyik", de még a Pici mellett, velem is foglalkoznak, mindenben segítenek, megbeszélik, ki mikor jön és nem engedik, hogy eluralkodjon rajtam a pánik.

"Remete lány... csak így hívnak, remete lány..." :)
Mivel már 10 napja vagy kórházban voltam, vagy itthon gubbasztottam a Pici mellett, Anyukám kitalálta, hogy amint elaltattam Pannit, menjünk el Zsoltival fagyizni, sétálni a közelbe, ami nagyon jól sikerült. Úgy indultam a 20 perces útnak, mint aki az operabálba megy. Hajat mostam, szépen felöltöztem és már indultunk is. Kéz a kézben egészen a mellettünk lévő CBA-ig jutottunk, (nehogy a 20 méteres kört túl lépjük). Vettünk egy baba magazint és az előttünk lévő téren egy padon olvasgattunk. Következő nap már elmerészkedtünk egészen a Kaiser's-ig és bevásároltunk.

Apaság:
Zsolti nagyon megünnepelte Kislányának születését. Ugyanezzel a lendülettel veszi az akadályokat. A második nap, a kórházból reggel fél 6-kor hívtam, hogy hozzon egy cumit, mert nem tudom megvigasztalni Pannit. 6-ra már piros szemekkel meg is érkezett az én Lovagom, és hozott 2 cumit. Mindenben segít, legyen az pelusozás, éjszakázás, altatás... Kíváncsi vagyok, hogy lesz mostantól, most nekem kell Őt segítenem, mert újra indul a Tesco láz...

Családdá válunk...

Sok kérdés merült fel bennem, mikor kiderűlt, Panni, 2 óra múlva elhagyja 9 havi "albérletét" :) és kikerül a nagybetűs ÉLETBE. Nem tudtam, hogy az állapotom, tényleg megkívánja a döntést, hogy császárral szülessen meg Panni, vagy esetleg várhattunk volna még. Semmi nem volt eldöntve, nem volt végleges, egyszer csak jött a szülésznő, hogy indulunk... Zsolti még a gyógyszertárban, utána kávéért ment, Anyukámmal a kórteremben egymásra néztünk és egy percnek el kellett telnie, hogy megértsük a szavak súlyát, ez mit jelent. A döntést elfogadtam és nagy örömmel mentem az előkészítőbe. Zsoltival végig hülyéskedtük az előkészítést, de amint beértünk a szülőszobára megváltozott minden. Egy lelki folyósókét éltük meg, ahol két út között álltunk. Valamit hátrahagytunk és teli várakozással vártuk az újabb feladatunk: párból családdá válni, együtt, felelőséggel egy picike Életre vigyázni.
Hihetetlen, hogy 9 hónapig lakott bennem és most itt fekszik a kiságyában. Zsolti páratlan figyelemmel van irántunk, tud pelusozni, mindenben segít nekem. Idő kell még, mire napi rutinná válnak a feladatok, kicsit fáradtan ugyan, de nagyon jó úton haladunk :)

Home sweet home...

Kérdéses volt, hogy mikor hagyhatjuk el a kórházat, mivel csak 20 fő befogadására képes a Kútvölgyi szülészete, és ebből 19 ágy foglalt volt, a kérdés eldőlt: haza engednek minket :). Temészetesen ehhez az is kellett, hogy az állapotunk kielégítő legyen. Panni megkapta első oltását, szűrővizsgálatra vitték, mivel mindent rendben találtak, gyors zárójelentéssel megváltottuk szabadságunk. Reggel 5-től számoltam vissza az órákat, mikor tolhatom ki Pannit és tehetem át a tologatós kórházi kocsiból, a hordozóba. Minden forgatókönyv szerűen zajlott: 11-kor utolsó szopizás, fél 12-re megérkezett Zsolti és Anyukám. Amint megláttam Őket a folyósó végén, mint egy kisgyermek, aki a bevásárlókocsit rohanva tolja, száguldozik az áruházban, toltam kicsi Pannim Apukája és Nagymamája felé, miközben fülig érő szájjal üvöltöttem magamban: FREEEEEDOOOOOOME!
Itthon az első pár órában valahogy nem találtuk a helyünk, minden annyira új volt. Az első éjszaka halkan telt, csak két etetés volt, háromnegyed nyolckor ébredtünk, azt gondoltuk, ez így nem is lesz olyan nehéz... ....egészen a következő éjszakáig...

11 órás hírek

Eszti még a kórházban van de szorgalmasan küldi nekem a friss képeket Panniról . Holnap reggel derül ki, hogy haza engedik-e a csajokat, vagy még szerdáig bent tartják őket. Remélem előbbi.......

.

Királykisasszony született

Kezdjük a legfontosabb dologgal: Péntek délután 14:17 perckor megszületett Pálinkás Panna Sára, a világ leggyönyörűbb kisbabája, a mama és a baba is egészséges.

A végén kezdtem, úgyhogy most nézzük az előzményeket:

Minden szerdával kezdődött:

Szerda este munka után Zöldkőben találkoztam Esztivel, aki úgy fogadott, hogy ne ijedj meg, de folyik a magzatvíz! KB ennyi kellett az én vas szervezetemnek, a vérnyomásom lezuhant, kivert a víz, pihennem kellett. Eszti látta, hogy ennek a fele se tréfa és már hozta is nekem a kávét, még hogy a kispapáknak olyan könnyű!!!! Miközben lábadoztam, megtudtam, hogy Péter fedezte fel, hogy elfojt a magzatvíz, és hogy Panni úton van.

Eszti gyorsan lefürdött, én is felépültem magam és már utaztunk is a kórház felé, ahol nagyon kedvesen azonnal foglalkoztak velünk. Este fél 9-re értünk be és fél 11-ig vizsgálták Esztit, majd megállapították, hogy a szülés nem indult meg, a gyerek rendben van, de mivel Esztinek felszökött a vérnyomása, illetve a lába már nagyon vizesedett, ezért az ügyeletes doktornő jobbnak látta bent tartani, aminek őszintén szólva örültem.

Csütörtök

Reggel meglátogattam Esztit, és a dokitól megtudtuk, hogy kedvesem vérnyomása még mindig magas, és ha nem változik meg péntek reggelig, akkor császármetszéssel fog megszületni Panni. Ez a nap várakozással és rövid, de annál gyakoribb rosszullétekkel telt Eszti számára. A vérnyomás csökkentő hatására szédült és gyengének érezte magát. A nap nagy részét bent töltöttem, ketten feküdtünk az egy személyes ágyon, és éjfél felé Eszti hazaengedett.

Péntek

Korán keltem és siettem be a kórházba, hátha hamar megtudjuk, hogy lesz-e műtét, vagy sem. Nem lettünk hamar okosabbak, mert a Visit után a doki elküldte Esztit még vizsgálatokra, aminek az eredményére várni kellett. Mivel befutott Judit néni, és Eszti nem maradt felügyelet nélkül, jónak láttam, ha lemegyek a földszintre egy kávéért és kicsit felébredek. Röpke 10 percet voltam távol, és amikor visszaértem Judit néni közölte, hogy Esztit elvitték császárra. Rikító fehér lettem, lehúztam a kávét, mint egy felest és rohantam műtő felé.

Többen mondták, hogy a császár az egyik leggyorsabb rutin műtét, fél óra alatt megvan, úgyhogy arra számítottam, hogy semelyik leendő nagyszülő sem fog tudni időben beérni. Kb.

12:30-kor mentünk be, de mint kiderült harmadikok vagyunk a sorban így volt ideje mindenkinek megérkezni, 13:00-ra befutott Klárika is, a szülésznő.
Megkaptuk a holdvilág szobát szülés előkészítőnek, ahol szuper környezetben készítették elő Esztit a műtétre. Klárika minden egyes apróságot elmondott, mit kell tudni a műtétről és hogyan kell viselkedni utána, közben észrevétlenül átváltott homeopátiás marketing Managerbe és már jegyeztem is miket kell vennem a műtét után.

13:42 szóltak, hogy mennünk kell, úgyhogy még egyszer megpusziltam a lányokat és leültem a műtő előtti kis helységben, ahol izgulhattam tovább. Eszti ismételten sokkal jobban vette az akadályokat és a műtőből beszélgetést, nevetgélést halottam ki. Később feszült csend lett körülöttem, csak a doktornő, aki később Pannit vizsgálta mutatkozott be és készítette elő a vizsgálót.

14:17 kor megtört a csend, gyönyörű kis édes hangon felsírt Panni és én hihetetlenül megkönnyebbültem. Bebugyolálva hozták ki a műtőből és az előmelegített vizsgálóban látták el. Örömömben és idegességemben elfelejtettem a kamerát bekapcsolni, de miután Panninak rövidebbre vágták a köldökzsinórját rögtön magamhoz tértem és onnantól értékelhető képeket is csináltam. A doktornő megállapította, hogy Panni egészséges, 53 cm hosszú, súlya 3 kiló 40 dkg, feje 35 cm.

Miután lemosdatták, és ismét bebugyolálták bevitték a mamának is megmutatni, aki nagyon boldogan megállapította, hogy rám hasonlít Panni keze. Amikor kihozták Esztitől megfoghattam és kivihettem a kicsi lányom az előtérbe ahol tapintható volt a nagyszülők feszültsége. Nagy volt az ünneplés, amely mivel Pannit elvitték az újszülött szobába, átcsapott telefonálásba, mindenki telefonált mindenkinek izzottak a vonalak.

A büszke anyukát is kitolták a műtőből, aki hihetetlen erős volt és beszélt mindenkivel. Mindenki gratulált neki és biztosítottuk, hogy 100%-an ki fogjuk tölteni az összes látogatási időd.
Este összejöttünk a Várhalmon egy kis feszültség oldó koccintásra, aminek eredménye képen mindenki stressz mentesen távozott.

Azóta minden nap bent vagyunk Esztinél és Panninál, a lányok jól érzik magukat. Esztinek mivel császár után vagyunk, nehezebben indul meg a teje, de még csak 2 nap telt el, türelmesnek kell lennünk, a lényeg, hogy mindketten egészségesek.

Holdvilág szoba

pihentető éjszakák

1 hete már, hogy drága Panni babánk, egész éjszaka izeg-mozog, bulizik és néha úgy érzem, kidönti a "ház" :) oldalát. Ennek az a következménye, hogy egész este szórakoztatjuk egymást: Ő kidugja a popsiját, kezecskéjét, apró lábát, én megcsiklandozom, Ő pedig élvezi, hogy, a napi teendők után, az övé az egész éjszaka. Zsolti, minden felszisszenésemre felébred, megkérdezi, hogy minden rendben van, vagy segítségre szorulok. Reggel 5 és 6 között tudok elaludni, és már 8-9 között fent vagyok. Ez alatt a 2 óra alatt, átlagosan háromszor szülök álmomban, és amint nyílik a szemem, nem tudom megkülönböztetni az álmot a valóságtól és keresem Pannit.

Zsoltinak megjegyezték a munkatársai, hogy elég fáradtnak tűnik (kérdem én, mi lesz, ha már hárman leszünk:)) Egyik este, Zsolti mellettem aludt, Panni intenzíven pankrációzott, mire megsimogattam a pocakom és megkérdeztem, hogy :
-Panni! Te focizol odabent? -mire Zsolti álmában válaszolt:
-Igen! Középpályás vagyok !
:) :) :)

Big Day -10 :)

Szerda este úgy döntöttünk, megágyazunk Panninak. Hosszas mérlegelés után a zsiráfos drapp ágynemű helyett, a Nagyi által varrt rózsaszín masnis tündéri szettre esett a választás. Kicsilánynak megmutattuk köldökön keresztül, lássa, mennyire készülünk és nyugodt legyen, most már hazajöhet :)...

Namu, mindent kimosott neki, már a téli hálózsákját is beszereztük, 2 napja a babakocsit is kifertőtlenítettem, ezért egyre nehezebb olyan elfoglaltságot keresnem, amikor a "Nagy Nap" eljövetelére készülhetek. Zsoltinak is van kórházi csomagja: kikészítette, feltöltötte, az összes audiovizuális készülékünket, elemeket, állványokat. Nem tudom elképzelni, milyen lesz, amikor már nem fog hullámozni a hasam és nem apró mozgolódással fogja jelezni Panni, hogy "hahóóó Anyu, felébredtem", hanem nyöszörgéssel, sírással. Zsolti is folyamatosan készül. Minden alkalommal, felveszi a telefont, próbál a kedvemben járni, segíteni, amiben csak tud, óv, megnyugtat és közösen várjuk az élet legszebb feladatát. Azt gondoltam, hogy nem lehet, annál erősebb kötelék, két ember között, mint, amit már, lassan 4 éve érzek, de nap mint nap megdől az elméletem :)

Visszatekintés

Mivel még csak most kezdtük a blogozást, ne lepődjön meg a kedves olvasó, ha néhányszor idő és térugrást tapasztal. A lényeg, hogy szeretnénk bepótolni eddigi mihaszna és hanyag nem blogozásunkat, úgyhogy ezt a részt egy kis visszatekintőnek szánom az elmúlt pár hónapra. Na hol is kezdjük......

1. Eszti névnapom alkalmával elrabolt és olyan helyre vitt, ahol csaphattunk egy nagy reggeli pikniket és össze tudtuk hasonlítani pocakunkat. A helyszín a Brunszvik kastély kertje, résztvevők Panni (7 hónapos), Eszti (26), Zsolti (29).

2. Panni ugyan még nem bújt ki a anyuból, de már 2 dvd-je is van :). Eszti talált egy szuper 4D-s ultrahangost aki már legelső alkalommal megdícsérte Pannit és biztosított minket, hogy teljességgel kizárt, hogy a baba alultáplált.....

3. Már nagyon várjuk a kis hercegnőt és Esztié minden elismerésem, hősiesen bírja a kiképzést, a rugásokat, ütéseket és kedves csapottakat a belső szerveken :). Azt mondja, hogy nincs az a pénz amiért ezt elcserélné, legalábbis az esetek túlnyomó többségében. Az idő múlásával és a szülés közeledtével egyre nehezebb Esztinek "helyet változtatni", Panni már 3,2 kg és jelentősen lassítja a mamát.






Aki bújt, aki nem......