BOLDOG 30. SZÜLETÉSNAPOT APU!!!

Zsolti szeptember 21-én belépett a jóképű 30-asok körébe...




Szombaton a Fahéjban hatalmas vendégséget tartott a Pálinkás Család. Mindenki jelen volt: Magdi dédi, Tibi dédi, Andi, Györgyi mama, Béla papa, Sándor dédi, Mária dédi, Éva dédi, Namu, Péter nagypapa, Dorci nagynéni, Tyutyu nagybácsi és mi. Magdi néni, hihetetlen mennyiséggel és eszméletlen ízekkel kápráztatott el minket! Sajnos, mindenki rájött, hogy a Mama meggyes rétese az igazi, de az elénk tálalt mennyiség láttán, nem kellett tartani a híres "farkas törvények" miatt. Az eredmény meglett: mindenki szétzuhanva a finomabbnál finomabb falatok után csendben emésztett (egészen 24 órán keresztül :))

Andi egy beszéddel kezdte az ajándékozást, mi is történt 1978-ban, amikor Zsolti született. Olyan meghatóra sikerült, hogy a nap, ebben a hangulatban telt.

Zsolti eszméletlenül örült az ajándékoknak, mert mindenki jól belőtte, minek örülne, az ízlését.

Az összes ajándék a dohányzó asztalunkon díszeleg és Zsolti esténként forgatja, nézegeti őket.

Györgyi néni (aki tele volt praktikusabbnál, praktikusabb ötletekkel) többek között, fasírtot sütött, salátákat készített, mindenben részt vett, Dorcika, Tyutyu, Őri Dóri, Zotya, Fülöp a sátor rendezését, díszítését tartották kézben, Béla szerezte be az itókákat, állította össze a hangtechnikát, én csak a mecénás voltam. Rossz érzés volt, hogy Ők kidolgozzák magukat, én meg ez idő alatt gügyögök és énekelek Panninak. A várva várt eredmény nem maradt el. Egy felejthetetlen 30. születésnapot ajándékoztunk az én drága Férjecskémnek...

Váraszó

Vasárnapra összegyűjtöttük szeretteinket: eljött a két Nagymama, mindkét Nagypapa, Dorci nagynéni, Tyutyu nagybácsi, Vp sógor Boldival, Áronnal, Dorka Keresztanyu, Zotya keresztapu, Zsolti, Panni és én. Hősiesen bírtuk a 36 fokos meleget. A Fiúk (kicsik és nagyok) pecáztak, fociztak, söröztek (csak nagyok), a Lányok trécseltek, Dorcikának a NAGY NAPRA esküvői ruhákat, frizurákat nézegettek, tanakodtak, mi is legyen, hogy is legyen a legjobb (már nagyon készülünk). Tyutyu sógor, jókora halat fogott, azon kívül csak pár törpeharcsa akadt horogra. Boldi édes volt, focizás után, kimelegedve, csendben csücsült a kocsi csomagtartójában, mikor megkérdeztem tőle, hogy "mit csinálsz Boldikám?" A válasz: "Várok, utána focizunk, mert azt mondta a Zoli, hogy mindjárt folytatjuk, csak megpihen".

Áron eszméletlen mennyiséget evett, rosszalkodott, Namu vigyázott rá, mert Dóri Bercivel otthon maradt.

Panni jól bírta a strapát, csak fél órákat aludt a babakocsiban, amikor ébren volt, nem sírt, néha sikítozott egy kicsit...

Felmentem megnézni a házat, amit Zoli bácsi, Tibi építettek 2-3 hét alatt 5 méter magasságban, addig Pannus lent maradt, eltelt fél óra, úgy gondoltam etetnem kellene, de még nem hallottam a hangját, mire lementem, kiderült, hogy azért nem jelzett, mert Dorcika foglalkoztatta, tologatta, beszélgetett vele. Őri Dóri is rendesen kivette a részét a pesztrából, nagyon jó dolga volt a 2 Dórival a Kisasszonynak. A nap hőse Zotya, aki kibírta egy szerencsétlenül járt méhecske csípését. Megbeszéltük, hogy nem sokára újra éljük ezt a napot! Köszönet Vépének a képekért.

Szilárd és Panni

Múlt héten egy csodálatos napot töltöttünk el Edinával. Régóta terveztük, hogy összeeresztjük a két Angyalkát (Szilárd 3 héttel fiatalabb Panninál, nagyon jó pasi :) ), a kivitelezés körülményessége miatt kicsit féltünk, de egy hihetetlen szép napot hagyhattunk magunk mögött. A Gyerekek, együtt mozdultak, ettek és NEM VOLT sírás... Panni megkapta Szilárd cumiját, azóta az a nyerő, ki nem lehet venni a szájából, de ha nem ott van, akkor alatta, mellette, körülötte. Talán ez már szerelem...