Panni hangja

Külön bejegyzést ér Panni kommunikációja, ami félelmetes (szó szerint). Ha valmi tetszik neki kacag, gőgicsél, heőőőzik, hipf, ütyfp, ipf... hatalmasakat sóhajt, le fel játszik a hangjával, a barátaival cseveg, de ha begorombul... Sikít. visít, olyan hangon, hogy az Anyukák jó tanácsa : -"Egy picit hadd sírjon"-t lehetetlen teljesíteni. Ma az orvosi rendelőbe szólított le egy Mami és gratulált, azt mondta, még nem hallott ilyet... pedig Anyukám csak öltöztette a Hercegnőt. Amint teljesítem az akaratát, kicsit alább hagy a hangoskodással, utána még percekig hüppög és panaszkodik... Elneveztem Hüpcsinek, na meg Sopinak (annyit sopánkodik).
Becenevei: Panni, Rozi, Pannus, Pancsuri, Pannovári, Babóka, Lajos (ez elé egy jelzőt szoktam tenni)

Panni már 5 hónapos

Hogy is kell feltölteni videót? Ezt érdemes megnézni! A cumi mindenek felett!

(Ha Zsolti hazaért)

Eszméletlen kedves, vigyorgós, ha elfárad, ránk hajtja a fejét, mindent megkaparint, oldalt fekve is játszik, forog hason, reszelt almát majszol, nagyon kommunikatív, tetszik neki a hülyéskedés, hatalmasakat kacag, szédületes!!! Élvezem az anyaság minden percét!

Eső után köpönyeg, avagy róka után Madarász u.

2 hete szerdán 8 körül lefektettük Pannit, én még Edinával csacsogtam a konyhában egy picit, utána Zsoltival az ágyból tévéztünk. Fél 11 körül 2 köhögés után, számunkra ismeretlen hang jött Panni szobájából. Szegénykém sugárba hányt, miután kivettük, még kb. fél órát. Zsoltival takaróba fogtuk és irány a 2 utcára lévő Budai Gyermekkórház. Az ügyeletes azonnal injekciót adott a hányás ellen és közölte, hogy annyira rosszul néz ki a mi kis Kincsünk, fél a kiszáradástól, hogy innen, irány a Madarász u.. Bágyadt volt és sápadt, elaludt már öltöztetés közben, a szívem szakadt meg érte. Amint megérkeztünk a kórházba (fél 12), megmutatta hogyan kell mosolyogni, kacarászni a nővérkékre (ezért nem adtak infúziót, mert akkor bizony pá-pá szopi, és ezt nagyon nem akartuk), a kartonjára került, hogy "vigyori" Panni!!! 3 napra bekerültünk, megfigyelésre, de szerencsénkre egy kis étvágytalanságon kívül, egyéb problémánk nem volt! A lámpák éjszaka is égtek, amiért nem tudtunk aludni, megoldást az jelentett, hogy leültem egy székre és sátrat csináltam a takaróból, alá, a kezembe Panni és így végre sikerült álomba szenderülnie. Meglátogatott minket Namu és Béla nagypapa (aki frissen megbrotválkozott, mert tudja, hogy Panni nem szereti a szúrós puszit), Zsolti, szabadságot vett ki, állandóan velünk volt, Györgyi nagyi, itthon várt minket egy teljesen sterilizált szobával. Amióta hazajöttünk a kis kialakított rendszerünk széthullott, Panni 4 és 5 között ébred, szopi után játszani akar és alig alszik. Na nem baj, van időnk és minden egymással töltött éber perc megéri!!!

Múlt hét szerdáig (1 hétig) teljesen tünet mentes volt Pannus, aztán egy ismételt róka koma látogatott meg minket. Csáky doktornő mindenhova beutalt minket, aminek várjuk az eredményét!

Igazságok...

-A vajas kenyér és a kakis pelus, mindig arccal lefelé esik a földre :) ...

-A postás mindig kétszer csönget (de akkor jó nagyot, általában azon kevés pillanatok egyikébe, amikor Panna alszik) :( ...

- 100 cumiból egyet se találunk, amikor Panni ordít, bezzeg elalvás után kézre akad az összes....

-Ha a szennyes ruhák közé teszel 6 pár zoknit, a mosógépből, már csak 5,5-öt veszel ki. Ide tartozik, hogy a fehér ruhák mosásánál, mindig előkerül egy fekete...

-Mindig akkor sikerül elindulunk sétáli, amikor az öszes bőbeszédű szomszédnak...

-Csak kocsimosás után esik az eső...

Elfáradva....

Panni és Berci

Akadt nézőközönség bőven... Dóri kattogtatott, mi meg Namuval csodáltuk Őket!

Hmmmmmmm... :)

Zöldkő

A Zöldkő utcában zajló életet, úgy tudnám jellemezni, hogy reggel csendes, mindenki oviba megy, de délutánra beindul az élet! Hat házban egymás mellett vannak a kb. egy idős gyerekek, akik együtt rohangálnak, bicikliznek, játszanak, míg a szülők is jól érzik magukat egymás társaságában! Reggel kendőbe csavartam Pannit, buszra szálltunk és átmentünk Anyuékhoz, ahol Dóri a két Picivel volt. Hatalmasat sétáltunk, játszottunk a gyerekekkel, elmentem Boldiért az oviba, ahol legnagyobb meglepetésemre még aludt. Szilvia (az óvónéni) tanácsára odabújtam mellé és finoman elkezdtem ébresztgetni. Amikor már egy picit magához tért, az ölembe kuporodott, átölelt és még így pihentünk 5 percet! Na ezt az érzést százszor próbáltam megfogalmazni, de nem megy :) Az én kis lópokrócom ,a legfinomabb puha polárrá változott arra a pár percre. Amint odaértünk a kocsihoz, Boldi jelezte, hogy ez így nem jó... Árcsi kocsiülését sikerült elvinnem... OOooo...

Ágiéknál

Végy 2 "nagy"-ot, (egy nagynénit, egy nagybácsit), 3 unokatesót (Fanni, Bálint, Barni), 3 unoka(p)öcsit (Boldi, Árcsi, Berci), egy nővért (Dóri), a férjed (Zsolti), a lányod (Panni) és garantáltan hangzavar lesz!

Ági és Gábor kitalálták, hogy megkönnyítve helyzetünk elvisznek magukhoz. Gábor értünk jött (ez olyan kedves volt tőle), az összes gyereket bepakoltuk, (köszönjük a második kerületi rendőröknek, hogy nem volt ellenőrzés az utakon, mivel volt aki ülés nélkül, ki kézben, ki kendőbe csavarva utazott) .

Azt gondolnám, hogy már nem tudnak megnőni az unokatesók, de erre rácáfolok. Csak pislogtam az új információktól, hogy Bálint a Gór-Nagy Mária mellett, az Operettbe is jár táncolni, Fanni énekből érettségizik (úúúú... már érettségizik) és Barni már nem jár a Francia Iskolába. Nagyon jól sikerült a délután és mindenkivel sikerült beszélgetnünk!!! Kézről kézre jártak a legkisebbek, Boldi végig golyós játékozott Barnival, Árcsi bújócskázott.

Hazafelé Árcsi navigált:

-Gyorsabban Solti, gyorsabban...

Dóri említette a blogukon, hogy miért szerettünk, az Árvácska utcában aludni, amikor még picik voltak az unokatesók és milyen jókat társasoztunk, teáztunk, beszélgettünk.

Ezek, nagyon szép emlékek...