Boldog kilencedik...

Na Panni, gyorsan elröpült ez a kilenc hónap! Lássuk, mennyit fejlődtünk:

hát ezt is kipróbáltuk

Ha eszünk, kierőszakol magának pár (jó pár) falatot, egymáshoz, földhöz üti a tárgyakat, két kezét fogvapróbál sétálni, pakol, rámol, már az alvás is sokat javult, vissza tud aludni éjszaka (nem mindig), nyakunkhoz bújik, ölel, mosógépet nézünk Mama ölében, se állva, se ülve nem borul el, óvatos, ledönti a várat, szeret hintázni, mindent megrág, tapsol, magától is és ha mondjuk, hogy tapsi-tapsi, érti a kérem, köszönöm, tessék szavakat (bár ezt ma próbáltuk először, tehát még csak egyszer) imádni való kis Bogyó!!! Magyaráz, nem szereti a járókát, a fal mellett úgy halad, mint a pókember, rácuppan, és oldalaz, közben sikítozik... Egy élmény...

Boldog Születésnpot Sándor dédi!

Immáron 82. születésnapját ünnepelhettük Sándornak! Namu, Nagy Vadász, Áronnal kiegészülve hatalmas virággal lepték meg az Ünnepeltet, később mi is csatlakoztunk a koccintásra! A gyerekek sem tétlenkedtek, Árcsi itatta Pannit és amikor Panni elfordult ("köszönöm Árcsi, most már elég"), Áron odaszólt, hogy "hééééé, hahóóó itt a finom innijó!" és készségesen segítette a csőrös pohár tartalmát Pannus pocakjába juttatni! Ledöntöttünk egy hatalmas várat (amit üres krémes dobozokból raktunk össze), Pannit ismertettük az új babájával (köszi Nagyi), és emeletes buszt kerestünk.

Egy baj volt csak: "jó társaságban repül az idő"

Drága Nagypapám! Isten éltessen sokáig!

Schladmig

A kezdeti izgalmak után sikerült egy szuper apartmant találnuk, 5 perc sétára a felvonótól. Az eredeti, tényleg pályaszállás volt, oly anyira, hogy maximum az osztrák jetivel találkozhattunk volna... Panni az oda felé vezető utat egy hang nélkül bírta, (reggel 7-től fél 5-ig) hazafelé egy picit muzsikált, de minden elismerésem az övé (én sokkal rosszabbul bírtam). Hatalmasakat sétáltunk, átsíeltünk 4 hegyet és végre pihentünk.

Első este elmentünk felmérni a terepet (melyik helyen a legjobb a csapolt sör), a Fiúk kicsit becsíptek, és reggelre egy találós kérdéssel kezdtük a napot:

Ki tette közénk Pannit, és miért? (Utazóágyban aludt köszönet Anyáéknak érte, nem sírt fel éjszaka)

Nagyon szeretünk együtt aludni, ilyenkor éberen alszom, nehogy valami baj legyen, de ez az esti

Unokatesók

Imádom Őket együtt látni!

Megvannak a képek a szövegekhez, de sajnos, valami oknál fogva nem tudom feltölteni őket!

Ezeket a képeket, a kacsarétről loptam :)