Június elejétől készülünk az óvodára, minden nap beszélgettünk arról, hogy miben változnak a hétköznapok szeptembertől. Sokat gondolkoztam, melyik hely lenne a legjobb Panninak, az állami oviból hely hiány miatt visszautasítotak minket, szóba jött az angol ovi mellette sok más, végül a Rózsakertben lévő Süni Kuckójára esett a választás. Elvileg minden nap megyünk reggel fél 9-13-ig, az ott alvást hanyagoljuk, mert Panni egyértelművé tette számomra, hogy ne is reménykedjek, mert "-Anya én soha, de soha nem fogok az óvodában aludni, érted?", és én megértettem, ebéd után érkezem. Imádja az ovit, nagyon helyes Ildi aki a gyerekekre vigyáz, bejött az óvodás lét, és hatalmas a változás. A beszoktatás az elején nagyon könnyen ment, de amint ráébredt Panni, hogy ez egy fajta "rendszerességet" jelent, sikítva küzdött ellene, ez kb napi fél órás sírást jelentett, nehéz volt az elválás. Szükséges volt már a közösség, de van amikor anya-lánya napot tartunk és itthon kreatívkodunk, sütünk, hatalmasat játszózunk vagy Állatkertbe csábítjuk Szilárdot és Edinát :)
ez egy zöld hóember
No comments:
Post a Comment