Váraszó

Vasárnapra összegyűjtöttük szeretteinket: eljött a két Nagymama, mindkét Nagypapa, Dorci nagynéni, Tyutyu nagybácsi, Vp sógor Boldival, Áronnal, Dorka Keresztanyu, Zotya keresztapu, Zsolti, Panni és én. Hősiesen bírtuk a 36 fokos meleget. A Fiúk (kicsik és nagyok) pecáztak, fociztak, söröztek (csak nagyok), a Lányok trécseltek, Dorcikának a NAGY NAPRA esküvői ruhákat, frizurákat nézegettek, tanakodtak, mi is legyen, hogy is legyen a legjobb (már nagyon készülünk). Tyutyu sógor, jókora halat fogott, azon kívül csak pár törpeharcsa akadt horogra. Boldi édes volt, focizás után, kimelegedve, csendben csücsült a kocsi csomagtartójában, mikor megkérdeztem tőle, hogy "mit csinálsz Boldikám?" A válasz: "Várok, utána focizunk, mert azt mondta a Zoli, hogy mindjárt folytatjuk, csak megpihen".

Áron eszméletlen mennyiséget evett, rosszalkodott, Namu vigyázott rá, mert Dóri Bercivel otthon maradt.

Panni jól bírta a strapát, csak fél órákat aludt a babakocsiban, amikor ébren volt, nem sírt, néha sikítozott egy kicsit...

Felmentem megnézni a házat, amit Zoli bácsi, Tibi építettek 2-3 hét alatt 5 méter magasságban, addig Pannus lent maradt, eltelt fél óra, úgy gondoltam etetnem kellene, de még nem hallottam a hangját, mire lementem, kiderült, hogy azért nem jelzett, mert Dorcika foglalkoztatta, tologatta, beszélgetett vele. Őri Dóri is rendesen kivette a részét a pesztrából, nagyon jó dolga volt a 2 Dórival a Kisasszonynak. A nap hőse Zotya, aki kibírta egy szerencsétlenül járt méhecske csípését. Megbeszéltük, hogy nem sokára újra éljük ezt a napot! Köszönet Vépének a képekért.