Segítőm

Szerdán elcsúsztam a fürdőben (Pannival a kezemben), olyan rosszul estünk, sajnos begyűjtöttük, az első "kékfoltunkat" :( Kétségbe esetten riasztottam Anyut, aki taxival 5 perc múlva megérkezett, Györgyi nénivel telefonon tartottam a kapcsolatot, Dorci már úton volt hozzánk. Mindenki megnyugtatott, hogy ez csak egy kis ütés volt (talán túl reagáltam a történteket???), és úgy fognak érkezni a sérülések, hogy azt sem tudjuk, mikor történt, csak este látjuk fürdetésnél.

Dorka nálunk aludt, és kivehette, a gyermek vállalás pozitív (reggeliszopiközbencsicsergősvigyoripancsolóskacagósfinomillatúsimogatós...) és kihívásokkal, lemondásokkal teli (izgulósgyerekszobábanföldönalvósvagyinkábbnemalvós...) részét. Szerintem a legjobb dolog nagynéninek lenni. Amikor azt érzem, most már elég, puszi a buksira és vissza Anyához, na de most már 7 hónapja én vagyok az a bizonyos "Anya" :)

Dorcikával, az első perctől kezdve nagy a szerelem, most már Panni (is :) )felismeri, kiesik a száján úgy nevet, amikor meglátja és partner minden játékban. Csütörtökön elkísért minket az orvoshoz, átjött amikor szükségünk volt rá, szóval szuper kis Nagynéni, számíthatunk rá! Péntek óta a Fahéjban vagyunk, ami megsűrítette Dorci és Panni találkáit. Tegnap főztünk a Fiúknak (Őri Dóri is átjött), elmentünk vásárolni Dorkával, a kocsiban ültünk, amikor Györgyi néni Olaszországból hívott minket, hogy "Ugye nem felejtettétek el Ibolyát, 6-ra jön?!" háhá, de bizony, miután kiröhögtük magunkat, rájöttünk, hogy a bevásárló lista is otthon maradt!!! Hála égnek Pannit nem, csak az agyunkat hagytuk el!