Sz. Edina mondta, hogy mennyire csodálatos a 6-9 hónapos kor, minden nap látod a fejlődést. Azt gondoltam magamban, hogy 3 hónapig minden nap fejlődni? Nagy változás az, amikor mászik, ül, áll, elindul, majd beszél... Elérkezett ez az idő és igaza lett! A bújások, ahogy ragaszkodik, tudja, mi után mi jön, megkeresi a tárgyakat, ahogy gagyog és nevet, hogy Te vagy számára a legfontosabb, nem akar elengedni, amikor leteszed, nyújtja a kezét, hogy vedd fel, ha valamit meg akar nézni, fogni, öh-zik, vidd oda megérteti magát, sorolhatnám... ezek az apróságok a legnagyobbak...
Cs. Timi azt mesélte, hogy akkor vállt igazán anyává, amikor először mondta ki a Fia, hogy "Anya". Én pár hete érzem az igazi Anyaságot, amióta Panncsúr manipulálni akar, mindenkitől visszajön hozzám, nem mászik el mellőlem, én biztosan meg tudom vigasztalni, nekem hisztizik, 100 százalékig megbízik bennem, ugyan olyan mosolygósan, fufókásan hajtja a fejét este a vállamra egy fárasztó nap után, amikor nem voltam túl aktív vele, mint amikor egész nap sétálunk, játszunk, énekelünk, pörgünk.
Virág, azt állította, hogy a "mikor jöjjön a testvér" ügyben az ember gondolata hullámzó, egyszer azonnal akar, másszor pedig, azt gondolja, egy is sok, nem hogy kettő!
Szerintem a gondolatok pozitív-negatívsága egyenes arányban áll a kipihent Mama gondolata és a hulla Mama érzéseivel.
No comments:
Post a Comment