Dühből állunk!

A járókában való lét, olyan mint a belső vízszintező, amint függőlegesből vízszintbe váltunk (elérjük a 45 fokot) Panni üvölt. Így történt ez 2 napja is! A fürdőszobában volt dolgom, Pannit betettem a járókába, először hatalmas hiszti, 1 perc után csönd, (ez mindig bajt jelent). Mire kiértem, Panni a járóka szélébe kapaszkodva állt! A gondoskodó anyuka, nem odarohant segíteni, a kis bajba jutotton, (aki nem tudott leülni), hanem bíztattam, hogy "maradj, úgy Drágám, már keresem, a fényképezőgépet"! A kép elkészült, Panni jól van, azóta mindenre fel akar mászni, több kevesebb sikerrel, így történt ez tegnap éjszaka is, amikor nem tudtuk elképzelni, hogy miért sírhat először 5 percet, aztán szünet és utána megint rázendített! Természetesen dühében felállt és nem tudott visszacsücsülni...