Egy rossz nap...

Előfordul olykor-olykor, hogy nem úgy sülnek el a dolgok, mint ahogy szeretnénk. Így történt ez tegnap is... A szalon karácsonyra túl sokat készültünk Timivel... Nem részletezném az estét, csak annyit, hogy a következtetést levontuk: mi is mások, és Ők is mások... Már annyira rég ért csalódás, és azt hittem mindennel megtudok birkózni... Ezen, csak azért sikerült gyorsan túllépnem, mert arra gondoltam, hogy otthon vár a Családom... sosem értettem, amikor Zsolti azt mondja: "olyan jó hazaérni és mindent az ajtó előtt hagyni", most már pontosan tudom, milyen megnyugvást jelent a mi kis harmóniánk... Panni az ágyában szuszogott, sokáig néztem (olyan gyönyörű), megsimogattam, Zsoltit megpusziltam, megöleltem és reggel mosolyogva ébredtünk mindhárman!!!