Mi a cél?

Amikor összeveszik a megfelelési kényszerem/sokkal szebben fogalmazva: vágyam, az energia szintemmel és mindekor hatványozódnak a feladatok, akkor van az, hogy az utolsó esélyem a kanapén másnaposan alszik egész nap és amikor arra kérem, vigyázzon az Ő édes, kicsi Pannikájára, bekapcsolja a tévét, gyereket leülteti és rákezd a horkolásra, közben úgy tűz a nap, hogy csillog a képernyő, akkor van az, hogy a fejemben és a kezemben rendet teszek. Megállok és megkérdezem magamtól:
-Mi a cél?
-Az, hogy a Mikulás buli jól sikerüljön, a gyerekek örüljenek, de ha Panni délelőtt nem fárad el, nincs levegőn nyűgös lesz, nehezen fog ebéd után elaludni és az egész délután úszik és hisztis, morcos kislány fogja várni a Mikulást, aki nem hogy énekelni nem fog a Mikinek, még bele is rúg egy nagyot.

Ezek után a kezemben lévő szárítóról levett ruha kupacot, bedobtam a szobába és elhatároztam, elővesszük a szánkót és hajráááááááá... A pillanatnak élve nem érdekelt, hogy hiányzik a téli lakás díszítés, italok a kocsiban, asztal nincs megterítve és a következő kérdésem az volt
-És akkor "mivan"?

Hogy mi volt, arról szóljon a következő bejegyzés...