Végre vége a takony lógatásnak, köhögésnek, mára a sikítás olyan decibellel tört fel Kislányom "arany torkából", amire a madarak is összecsinálták magukat és elhúztak délnek :) Bercus és Panni kezéből már csak az ostor hiányzott, cukin ültek egymás mögött és próbáltak rávenni minket a gyorsabb haladásra. Szívás, hogy akkor vagyunk betegek, amikor gyönyörű idő van, vagy leesik az első hó. Ami pozitív: szombaton, amikor már unja a többi gyerek az 1 hetes szánkózást a punnyadt havon, mi úgy élveztük a lankás József-hegyi kilátó domboldalát, mintha Madonna Di Campilion suhannánk (bár nekem jobban tetszik az itthoni kilátás).
No comments:
Post a Comment