Kérdéses volt, hogy mikor hagyhatjuk el a kórházat, mivel csak 20 fő befogadására képes a Kútvölgyi szülészete, és ebből 19 ágy foglalt volt, a kérdés eldőlt: haza engednek minket :). Temészetesen ehhez az is kellett, hogy az állapotunk kielégítő legyen. Panni megkapta első oltását, szűrővizsgálatra vitték, mivel mindent rendben találtak, gyors zárójelentéssel megváltottuk szabadságunk. Reggel 5-től számoltam vissza az órákat, mikor tolhatom ki Pannit és tehetem át a tologatós kórházi kocsiból, a hordozóba. Minden forgatókönyv szerűen zajlott: 11-kor utolsó szopizás, fél 12-re megérkezett Zsolti és Anyukám. Amint megláttam Őket a folyósó végén, mint egy kisgyermek, aki a bevásárlókocsit rohanva tolja, száguldozik az áruházban, toltam kicsi Pannim Apukája és Nagymamája felé, miközben fülig érő szájjal üvöltöttem magamban: FREEEEEDOOOOOOME!
Itthon az első pár órában valahogy nem találtuk a helyünk, minden annyira új volt. Az első éjszaka halkan telt, csak két etetés volt, háromnegyed nyolckor ébredtünk, azt gondoltuk, ez így nem is lesz olyan nehéz... ....egészen a következő éjszakáig...
Itthon az első pár órában valahogy nem találtuk a helyünk, minden annyira új volt. Az első éjszaka halkan telt, csak két etetés volt, háromnegyed nyolckor ébredtünk, azt gondoltuk, ez így nem is lesz olyan nehéz... ....egészen a következő éjszakáig...
No comments:
Post a Comment