Panni:
Panni babánk egy igazi kis csajszi. Éles nőies hangja van, amit nagyon szeret használni, álmában grimaszol, hatalmasakat cuppog, és Isteni az illata! Nagyon feszes kis bőröcskéje van, amit meg lehet dögönyözni, és a pusziktól sem kopik el! Egyre jobban gömbölyödik, simulnak a ráncai. Tündéri lábujjai vannak: a cigánypecsenye tetejére helyezett sült szalonnához tudnám leginkább hasonlítani. Imádjuk!
Repül az idő:
Már 11 napos! Az első közösen eltöltött hét nagyon gyorsan eltelt. Hazajöttünk a kórházból, az első napokban a Nagyik kiokosítottak minket: mit adjunk rá, hogyan fürdessük, mit csináljunk, ha vége láthatatlan sír... Zsolti nagyon jól vette az akadályokat. Nem izgult, kérdéseinket felírtuk egy füzetbe, amit, ha jön a Védőnő megválaszol, szopi naplót vezetünk, ami szerencsére egyre nagyobb számokat mutat. Az első 4 órás Panni sírásnál én sem bírtam tovább, nálam is eltört a mécses. Azt hittem megszakad a szívem, és nem hittem el, hogy olyan béna vagyok, hogy nem tudom megnyugtatni az én Csöppöm. A mamák, már csak aggódnak: ha nincs tej, miért nincs, biztos éhes, azért sír, ha már van, és zöldes a kakija, akkor biztos túl etettem...
Szuper nagyik:
Nem csak az én Kislányomnak van szüksége 24 órás ügyeletre, hanem nekem is. Hála égnek, hatalmas megnyugvást kaptam a két Nagyszülőtől és Dóritól. Ők azok, akik segítenek, megnyugtatnak és elmagyarázzák, hogy van egy csodálatos, érett, gyönyörű egészséges kislányom és nem kell, hogy egy idegbeteg mamija legyen. Kemény munka az anyaság és anyósság :) Ezt most arra értem, hogy minden elismerésem nekik, mert nem csak, hogy "szuper nagyik", de még a Pici mellett, velem is foglalkoznak, mindenben segítenek, megbeszélik, ki mikor jön és nem engedik, hogy eluralkodjon rajtam a pánik.
"Remete lány... csak így hívnak, remete lány..." :)
Mivel már 10 napja vagy kórházban voltam, vagy itthon gubbasztottam a Pici mellett, Anyukám kitalálta, hogy amint elaltattam Pannit, menjünk el Zsoltival fagyizni, sétálni a közelbe, ami nagyon jól sikerült. Úgy indultam a 20 perces útnak, mint aki az operabálba megy. Hajat mostam, szépen felöltöztem és már indultunk is. Kéz a kézben egészen a mellettünk lévő CBA-ig jutottunk, (nehogy a 20 méteres kört túl lépjük). Vettünk egy baba magazint és az előttünk lévő téren egy padon olvasgattunk. Következő nap már elmerészkedtünk egészen a Kaiser's-ig és bevásároltunk.
Apaság:
Zsolti nagyon megünnepelte Kislányának születését. Ugyanezzel a lendülettel veszi az akadályokat. A második nap, a kórházból reggel fél 6-kor hívtam, hogy hozzon egy cumit, mert nem tudom megvigasztalni Pannit. 6-ra már piros szemekkel meg is érkezett az én Lovagom, és hozott 2 cumit. Mindenben segít, legyen az pelusozás, éjszakázás, altatás... Kíváncsi vagyok, hogy lesz mostantól, most nekem kell Őt segítenem, mert újra indul a Tesco láz...
Panni babánk egy igazi kis csajszi. Éles nőies hangja van, amit nagyon szeret használni, álmában grimaszol, hatalmasakat cuppog, és Isteni az illata! Nagyon feszes kis bőröcskéje van, amit meg lehet dögönyözni, és a pusziktól sem kopik el! Egyre jobban gömbölyödik, simulnak a ráncai. Tündéri lábujjai vannak: a cigánypecsenye tetejére helyezett sült szalonnához tudnám leginkább hasonlítani. Imádjuk!
Repül az idő:
Már 11 napos! Az első közösen eltöltött hét nagyon gyorsan eltelt. Hazajöttünk a kórházból, az első napokban a Nagyik kiokosítottak minket: mit adjunk rá, hogyan fürdessük, mit csináljunk, ha vége láthatatlan sír... Zsolti nagyon jól vette az akadályokat. Nem izgult, kérdéseinket felírtuk egy füzetbe, amit, ha jön a Védőnő megválaszol, szopi naplót vezetünk, ami szerencsére egyre nagyobb számokat mutat. Az első 4 órás Panni sírásnál én sem bírtam tovább, nálam is eltört a mécses. Azt hittem megszakad a szívem, és nem hittem el, hogy olyan béna vagyok, hogy nem tudom megnyugtatni az én Csöppöm. A mamák, már csak aggódnak: ha nincs tej, miért nincs, biztos éhes, azért sír, ha már van, és zöldes a kakija, akkor biztos túl etettem...
Szuper nagyik:
Nem csak az én Kislányomnak van szüksége 24 órás ügyeletre, hanem nekem is. Hála égnek, hatalmas megnyugvást kaptam a két Nagyszülőtől és Dóritól. Ők azok, akik segítenek, megnyugtatnak és elmagyarázzák, hogy van egy csodálatos, érett, gyönyörű egészséges kislányom és nem kell, hogy egy idegbeteg mamija legyen. Kemény munka az anyaság és anyósság :) Ezt most arra értem, hogy minden elismerésem nekik, mert nem csak, hogy "szuper nagyik", de még a Pici mellett, velem is foglalkoznak, mindenben segítenek, megbeszélik, ki mikor jön és nem engedik, hogy eluralkodjon rajtam a pánik.
"Remete lány... csak így hívnak, remete lány..." :)
Mivel már 10 napja vagy kórházban voltam, vagy itthon gubbasztottam a Pici mellett, Anyukám kitalálta, hogy amint elaltattam Pannit, menjünk el Zsoltival fagyizni, sétálni a közelbe, ami nagyon jól sikerült. Úgy indultam a 20 perces útnak, mint aki az operabálba megy. Hajat mostam, szépen felöltöztem és már indultunk is. Kéz a kézben egészen a mellettünk lévő CBA-ig jutottunk, (nehogy a 20 méteres kört túl lépjük). Vettünk egy baba magazint és az előttünk lévő téren egy padon olvasgattunk. Következő nap már elmerészkedtünk egészen a Kaiser's-ig és bevásároltunk.
Apaság:
Zsolti nagyon megünnepelte Kislányának születését. Ugyanezzel a lendülettel veszi az akadályokat. A második nap, a kórházból reggel fél 6-kor hívtam, hogy hozzon egy cumit, mert nem tudom megvigasztalni Pannit. 6-ra már piros szemekkel meg is érkezett az én Lovagom, és hozott 2 cumit. Mindenben segít, legyen az pelusozás, éjszakázás, altatás... Kíváncsi vagyok, hogy lesz mostantól, most nekem kell Őt segítenem, mert újra indul a Tesco láz...
1 comment:
Hello!
ZSolti ha nekünk is lesz Babánk, akkor nekem is ilyen gömbölű pocakot kell növesszek, hogy ilyen igazán apukásan tudjam fogni mint te? :)
Gyönyörűek vagytok!!!! A kis Panna meg had sírjon meg kiabáljon.... mikor tegye ha nem most :)
Vigyázzatok egymásra!
Puszi: Némethék
Post a Comment