Összeszokás

Panni az első héten keserves sírással jelezte igényeit. Ha éhes volt, ha kakis volt, ha babusgatásra vágyott, ha fájt a hasa, mindig csak sírt. Mára halk nyöszörgéssel jelzi, hogy "Mama! Gyere, mert valami nincs rendben", ez alól csak a pocak fájdalom a kivétel(akkor üvölt, amit meg is értek). Egyre többet van ébren. Nyitogatja szép kis szemeit, nézelődik, ha beszélgetünk figyel, mosolyog, grimaszol és imád kézben lenni. Szuper érzés, hogy Panni megbízik bennem, megnyugszik, ha a kezemben tartom, tudja, hogy én és az Apukája vagyunk azok, akikkel bármit megtehet :) Tegnap Zsoltit kiküldtem a nappaliba, hogy végre aludhasson egyet, de a helye nem maradt üresen :) Pannival bekuckóztunk és egész éjszaka szagizhattam a kis nyakincáját.
Zsolti péntekre szabit vett ki, ami azt jelenti, hogy 3 teljes napot tölthetünk hármasban... Már nagyon várom!!! Ha minden igaz, ma kimerészkedünk egy esti sétára!

Tejcsi problémánk megoldódott olyan formában, hogy most már több van, csak a Kisasszony nem használja ki az anyukája által nyújtott lehetőséget, (hogy hordóra egye magát), mert mindig belealszik az evésbe, ezért még mindig nem eszik annyit, amennyit kellene. Azzal nyugtatom magam, hogy ha éhes lenne, nem tudna aludni, és nem nőne a súlya. Hmmm.. csak már enne rendesen...