Az első "hosszabb" kimozdulás

Tegnap este ünnepeltük Mirko barátom 30. születésnapját. Innen is üzenjük: BOLDOG SZÜLINAPOT ÖREGFIÚ! Mindenképpen bennem volt, hogy legalább egy "fül húzásra" elmenjünk. Szoptatás után, robogtunk a helyszínre, ahol kb. 30 percet töltöttünk, mert Anyunak párszor telefonáltam, aki közölte, hogy Panni nem tud megnyugodni, de maradjunk nyugodtan, nem éhes, csak a hasa fáj! A negyedik telefonhívásomnál, hallottam a háttérben, ahogy az én kis Nünükém zokog. Ennyi kellett! Belövellt a tejem, görcsbe rándult a gyomrom. Összekaptam Zsoltit és közöltem, hogy mi most AZONNAL indulunk! 7 perc alatt itthon voltunk (remélem nem készült rólunk fénykép a haza vezető úton). Azt hiszem várunk még az ilyen próbálkozásokkal, mert mintha a bulin se lettem volna, mindenhol a kis hangját hallottam, csak a Babámra tudtam gondolni, aki éppen sír, nyugtalan, fáj a hasa és még Anya sincs mellette. Zsoltival megállapítottuk, hogy mindenhol jó, de legjobb: Pancsóval :)